Magyar költészet epigrammokban

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk,

A honi föld sarává lesz agyunk,

Szívünk magyar őskertbe süpped el

S szavunkra majd egy más világ felel.

Ő a magyar lírában egyesíti

A földi és a mennyei szerelmet,

Egén Erosz ívét büszkén feszíti

És benne a múlt és jövő felelnek.

Az Isten igéjét harsogta bátran

A legkomorabb magyar éjszakában,

Fáklyája, mint az egek lángja, fénylett

És szava kenet volt bár, mégis élet.

A kútba nézett fájdalmas szemével,

A mély, sötét, fekete kútba nézett,

Úgy vonta őt a szenvedés, a képzelt

És a valódi, mint tündér igézet.