(MAGYAR KÖLTŐK)

Firkáltunk, bár senki magát nem törte nevünkért,

S váratlan belepénk verssel az ősi hazát.

Pénzen vett szerelem gyönyörünk most s pénzen adott bor,

S árához képest ez fanyar, az keserű.

Tudnillik szűken fizetett a nemzeti múzsa:

Oh kétségbeesés, hol marad a te torod?