Magyar lányok

Az ég mint régen, még most is úgy kékül?

Hej magyar lányok, magyar fiúk nélkül!

Halovány ködben, érhetetlen távol

némán lobog a menyasszonyi fátyol.

Minden gyönyörű álom összeomlott:

elégetni a menyasszonyi csokrot!

Megborzongnak az ősz letarolt fái:

tapadó vággyal nyugat felé szállni.

Azután maradni, sehova se menni

szakadó szívvel magyar lánynak lenni.

Lefeküdni a haló, deres tájon,

és aludni, hogy többé mi se fájjon!

Az alkony lassan éjszakába szédül, – –

Hej, magyar lányok, magyar fiúk nélkül!