Magyar mezítlábas

Egy szabad még: a sóhajtás,

Szomorú sor, ugye pajtás?

Régi zászlónk rongyos, sáros,

Rajtunk tenger komiszáros.

Régi csárdánk csupa rom már,

Más határban jó Fakónk már,

Magunk ülünk fázva, fájva,

A magyar siralomházba.

Borunk fogytán, dalunk fogytán,

Régi kedvünk mese volt tán,

Régi hírünk szélbe szórva,

Idegeni szérűn polyva.

Hej, kenyeres, ha még egyszer

Föltámadnánk napkelettel,

És halálos, hősi tettel

Sírba dőlnénk - becsülettel!