Magyar nyár 1918

Pipacsot éget a kövér határra

A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.

A Tisza szinte forr, mint néma katlan,

Mit izzó part ölelget lankadatlan.

Selyem felhői sápadt türkisz égnek,

Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.

S a végtelen mezőkön szőke fényben

Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.

Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár,

Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.

Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma

És föllángol e táj, e néma, lomha?

Ha megutálva száz here pimaszt már,

Vihart aratva zendül a magyar nyár?