Magyar ősz

Szép magyar ősz, mosolygó bánatos,

Olyan nehéz örülni most neked.

Kinek érlelsz gazdag gerezdeket

S a rét rózsádat kinek nyitja most?

Szép magyar ősz ege, elhervadón

Hány özvegyet lát bágyadt napszemed,

Harmat helyett csillantva könnyeket.

Ó messze Dnyeszter, mély Visztula, Don!

Szép magyar ősz, fátylas magyar ősz,

Milyen világot érsz, ha visszajössz,

Mit hoz talányos testvéred, a tél,

Mikor magányos rónánk elalél?

Isten, kit áld szelíd angyalsereg,

Adj víg karácsonyt és békés telet!