Magyar palánta

Sokáig voltam, ezredig talán

Talán tovább is, mag a föld alatt,

Örök rögökben, fekete rögökben,

Véres rögökben érő gondolat.

Nagy szenvedések és mély szenvedélyek

Esője öntözött dúsgazdagon,

Fölöttem harcmezők, vészek, bukások

S én szunnyadoztam a bús parlagon.

Mikor a napra fölbújtam, fölöttem

Épp akkor elborult a magyar ég

S én várok, ezredek türelme bennem,

Hogy kiderül fölöttem újra még.