Magyar prédikátor Szt. Gallenben

A templom - döbbentő szó -: ezeréves.

A hujrázó vad lovasokat látta.

Perzselve, dúlva áradtak idáig

És a világot hajtották igába.

A templom fogadta be a futókat:

A rettent embert és a rejtett kincset

S falai visszhangozták az imát:

A nyilaiktól ments meg Uram, minket!

A templom - döbbentő szó -: ugyanaz.

A prédikátor olyan fiatal,

Szelíd szeme dióbarnán mereng.

Esett, alázott nép fia: magyar.

Melegen csendül méla baritonja,

Ahogy köszönti az ős falakat,

S ezer esztendő reszket a szavából:

Isten szemében csak egy pillanat.