Magyar sorompó

A morva hegyek oly idegenül

És közönyösen várnak

És úgy fáj némasága az öreg,

Fáradt honi határnak.

A nap morva hegyek vállán pihen,

Nyugatra mosolyog már

A hold, magyar hold, halavány szine

Tarlott határon kószál.

A sorompónál meg kell állani

És sóhajtani mélyen:

Magyarország! Ó régi tájaim,

Ó elhagyott vidékem!

Fakó fáját hazámnak csöndesen

Megölelem szorongva

S úgy érzem, hogy magányos szivemen

Az életem zokog ma.

S míg a sorompón átzeng üteme

E szent, delejes árnak,

A morva hegyek oly közönyösen

És idegenül várnak...