MAGYAR VÉTKEK BÍBORBAN

Magyar elvégezéssel,

Gyászos, magyar hibákkal,

Érettük kicsúfoltan,

Kezdek most már nagyon is

Kötődni, nem törődni

A világgal.

Vállalom, ami sorsom,

Vállalom, ami átkom,

Vétkeimet nagybüszkén

Biborba öltöztetem

S magyar bűnnél nincsen szebb

A világon.

Ilyen vagyok, így van jól,

Ez a szemem, így látok,

Ez a sorsom, tehát szent,

Magyar dölyffel fölrugom,

Hogyha bánt és nem ért meg,

A világot.