MAI PRÓFÉTA ÁTKA

Alázottnál jobban alázva

Vizsgálom szivem, izmom, kedvem:

Hol a próféta őrült láza,

Mely fölőrjöng, tombol az Égre?

Hát már az átkoknak is vége?

Úgy szakadtunk be a Pokolba,

Mintha korbácsra s téritésre

Dühünk, hangunk sohse lett volna?

Öldöklő angyalai az Úrnak

Soha így meg nem öltek Multat.

Már nem tudjuk, mit veszitettünk,

Nem gyilkol új vesztések gondja,

Dermedett álom minden tettünk

S minden álmunk egy dermedett tett:

S vagyunk ördögnél esettebbek.

Már csúfja minden állatoknak

Isten híres sarja, az Ember

S a próféták is csak makognak.

Még mélyebb Pokol, még több Nincsen: -

Ezt add, Híres, ezt add, Te Isten.