MAJD EMLÉKEZNI JÓ LESZ

Rimánkodik az éghez sok bolond,

hogy bujjanak beléjük hars erények.

De ők alattomossak és szerények,

suttyomban élnek, harangjuk kolomp.

Én ilyen gyermek nem vagyok. Fogamban

szaporodik az idegen anyag,

mint a halál is szivemben. Hanyag

társadalmunkra szabatos szavam van.

Mert hordtam téglát kínnal s jól tudom,

a kín teszi, hogy lett belőle börtön,

melyben időm oly egykedvűen töltöm,

mint fáradt utas pihen féluton.

De majd fölállok s zúgom nemsokára -

adjátok meg a munka örömét,

adjatok kedvet, nékem nem elég

a munkabér, a munkaerő ára!

Közeledik az én időm. Ha már

ennyi a kín, világot vált valóra -

én nem csalódom - minden szervem óra,

mely csillagokhoz igazitva jár.

Majd a kiontott vértócsa fakó lesz

s mosolyra fakaszt mind, ami ma bánt,

majd játszunk békés állatok gyanánt

és emlékezni s meghalni is jó lesz.