[Majd nemsokára, egyszer,...]

Majd nemsokára, egyszer,

ha többé fel nem támaszt

se imádság, se vegyszer,

közel-távol jövőben

megállsz egy sírkeresztnél

a dombos temetőben,

hol annyi a fenyő

és halkan olvasod nevem:

Dsida Jenő

egy kicsikét szepegve

jusson majd az eszedbe,

hogy forró volt a szám

és igazán és igazán

Szerettelek...