Majtény

Majtény határán jár már a vonat,

A hanyatló nap rőt üszkében égve

Magányos máglyaként tűz a vidékre,

Melyet behamvazgat az alkonyat.

Majtény! Fölötted száll tekintetem,

Mint éjszínű holló tetem fölött,

Most hulljatok, hamvazzatok ködök,

Ne lássam a rögöt, mely dicstelen.

Ha erre járna az a szent vonat,

Mely visszahozza a Nagyságosat,

Vészféke elszakadna tán neki:

Szemfedős dobbal, tört tárogatóval

S azzal a szent s besározott zászlóval

Köszöntenék elárult hívei!