Májuséji zivatar

Mit akar tőlem a májusi éj?

Ablakomon zömötöl, kaparász.

Talán vén bárka e szoba

és zivataros májuséj után

ki nem köt már soha

a halász?

A véghetetlen bús eső

ablakomon zömötöl, kaparász.

Az esti imát befejeztem,

könyveim már becsukva mind

s aludni kéne.

De bámulok a barna éjbe

s ágyam felől az álomtündér

hiába int, hiába int.

Az esti imát befejeztem

s könyveim már becsukva mind.

A padláson fel-felzokog

valami fojtott szellem-sóhaj –

Padlást és szívet bezárni

zivataros fekete éjben

hiába akar bárki:

ki-be jár az álmodó raj...

s a padláson fel-felzokog

valami fojtott szellem-sóhaj.

Fekete éj, fekete sors,

fekete magány, fekete árok!...

Az is mindegy, hogy a játékos

vesztett, vagy nyert:

zivataros fekete éjben

meghal a kert, meghal a kert

s meghalnak mind a földrevert

cseresznyevirágok.