Malomkövek között

A búzaszem, az megőröltetik.

Aminthogy én is megőröltetem.

Tompán dübörgik a malomkövek:

Hogy nincsen, nincsen, nincsen kegyelem.

A búzaszem, az megőröltetik.

Vajjon mit gondol? - Már semmit talán...

Vérzőn tapad meg összeroncsolt teste

Valamelyik malomkő oldalán.

Mindíg, mindíg malomkövek között...

Őrlődve, törve, mint a búzaszem.

Megújulón, meghalni-nem-tudón,

Elátkozottan, pihenéstelen.

Mindíg, mindíg malomkövek között...

Zordon hatalmak kis játékszere,

Lélek, kit százfelé tép száz erő,

És minden erő mást akar vele.

A búzaszemből finom por szivárog,

A lelkemből a lelkem lisztje hull,

Mit kiőröltek a malomkövek

Belőle lassan, irgalmatlanul.

Aranypor-e, vagy fekete hamu:

Ez a kérdés. De mindegy már nekem.

Ami bennem volt: kiőröltetett.

Vessétek el, ha kő a kenyerem.