MAMMON-SZERZETES ZSOLTÁRA

Babilon sötét vizeinél ülve

Akasztom hárfám szent, szomoru fűzre,

Habok locsognak és süvölt az Élet.

Én atyám, Mammon: fohászkodik hozzád

Könnyek sarában a Te kis cseléded.

Ülök rabságban, sír, reszket a hárfa.

Szűz papod vagyok, már semmit se várva,

Hatalmat vágyam nem vesz soha rajtad.

Én atyám, Mammon, szomorú szűzségem

Vigasztald meg, hogy így jó s Te akartad.

Zúgd, hogy ez így jó s rongyságom nem átok,

Dervised vagyok, boncod, szent barátod,

Arany elkerül s elkerül az Élet

S örömödre van kincsekből kitudott

Bús, szűz életű, szegény kis cseléded.

Babylon sötét vizeinél ülve

Engedd, hogy arcom a Pénz elkerülje.

Engedd, hogy legyek szűz, szerzetes árva,

Engedd, hogy fagyjak boldog jégszoborrá

S boldogan zengjen téged ez a hárfa.