Manóéknak

A nyár, amely ma bennetek lobog,

Legyen derűs, virágos és gyümölcsös,

Legyetek boldog és dús áldozók,

Kik tudják: még vár a szüretelő ősz!

És a tavaszra vígan nézzetek,

Mint teraszról néz nászi pár a völgyre,

E teraszról a gazdag végtelen

Mosolyog rátok, áldást tündökölve.

Most kéz a kézben, szív a szív fölött

Indultok el az úton, messze, messze,

Nászutasok a kéklő tengerekre,

Mert remény kéklik égen és vizen

S az októberi lágy, arany ködöt

A vágy nyilazza át és zeng: Igen!