(MÁR HITLEN SALAMON...)

Már hitlen Salamon a mogyoródi hegy

Környéhez vezeté tábori rendeit,

S megkémelni kiment a csata bús helyét

Visszás gondolatok között.

Csendes volt az idő, gyenge fuvallatok

Lengettek, s Salamont búsan ható szava

Egy vén Jósnak az ó szikla közűl imígy

Érdeklé: Habozó király,

Szíved merre viszi méltatlan ösztönöd?

Öldöklő zivatart vágysz-e borítani

Testvéridre, hogy a gyilkosi harc után

Fusson porba tiport hadad?

László, Geiza vitéz híveidet miért

Bántád meg, mi okért üldözöd őket így?

Ártatlan fejöket Víd az irígy gonosz

Mily gyász tettre riasztja fel!

Im sír tiszta szívű bajnokod Erney

Látván egybeveszett rendeit a Haza

Népének, s szomorún képeli a csatát,

Mely ön-nemzetit öldökli.

E mellett ki leszen oltalomúl neked?

Majd bús Erneyvel többi vitézeid

Nem méltó okokért porba leszállanak,

Vid gróf, a ravasz, elmerűl.

S bátor gőgösen int ütközetekre most,

Nem véd gyáva keze majd, mikor a vitéz

Lászlóhoz lekerűlsz a csalatás után

S villám pallosa megfenyít.

Hol majd a deli Hős bátran elődbe áll

S megtiltott igazát karddal adatja meg,

Ott majd elfeleded bűszke reményedet

S futás menti meg éltedet.

A megholt Magyarok vére boszút kiált

Reád, s átka alatt töltöd el életed.

Egy barlang lesz utobb lakhelyed és tanyád

S végét ott leli vén korod.