Már megtanultam

Már megtanultam nem beszélni,

egy ágyba hálni a közönnyel,

dermedten, élet nélkül élni,

nevetni két szemembe könnyel.

Tudok köszönni ostobáknak,

bókolni is, őrjöngve dúltan,

hajrázni, ha fejemre hágnak.

Az életet én megtanultam.

Csak oly unott ne volna minden,

a jó, a rossz, amit a sors hoz.

Ennen-sebem is úgy tekintem,

akár egy esetét az orvos.

Mindazt, mi fáj és van, megértem.

Nekem jutalmat hát ki adhat?

Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:

Halál, fogadj el a fiadnak.