(MÁR RÉGESRÉG...)

Már régesrég rájöttem én,

kétéltű vagyok, mint a béka.

A zúgó egek fenekén

lapulok most, e költemény

szorongó lelkem buboréka.

Gondos gazdáim nincsenek,

nem les a parancsomra féreg.

Mint a halak s az istenek,

tengerben és egekben élek.

Tengerem ölelő karok

meleg homályu, lágy világa.

Egem az ésszel fölfogott

emberiség világossága.