MÁR VÉGE...

Már vége, nézd, a messze ég

Fáradt szinekben ég,

Szederjes színre vált a domb,

És árnydarabbá állt a lomb.

A tó, körül sötét keret,

Tragikus tükörré mered.

Ó, megvetem most az utat,

Mely elmegy, vándorol, kutat,

Kígyózik, nyúlik, átoson

Erdőn, falun és városon.

Állj!

Az árnyban magad is árnyra válj!

Nézd, csillogó fénypontokat

Az esti ég hogy bontogat.