Maradj velem!

Maradj velem - hisz nem kívánok semmit

Tetőled, csak hogy néha lássalak.

Maradj velem, csak hogy mint illat lengd be

Néhanapján nagy árvaságomat!

Maradj velem, szólj hozzám néha-néha,

S ha én is szólok: rossznéven ne vedd -

Szeresd versem rendetlen ritmusát

S számláld rendetlen szívverésemet!

Különben maradj hites uradé - -

Különben maradj Krisztus uradé - -

Az egyiktől is ennyit kértem én.

A másiktól is ennyit kértem én.

Te tudod Isten: bűn volt-e vajjon

Ez a könyörgés és ez a remény - -?

Elvitted egyikét a föld alá,

És más tájékra most a másikat.

Itt hagytál engem tehetetlenül

Könyörtelen csillagaid alatt.

Hisz néha fényes híd a messzeség,

De máskor mégis nagyon-nagyon kell

A biztonság, hogy kéznyujtásnyira

Itt van valaki - kell egy kis „közel” -

A néhanapos drága lehetőség:

Az egy-város, a szomszéd-utca kell.

S egy hozzámhajló röpke pillanat,

Mely megsimítson, mint virágos ág.

Elmúlhat tőlem különben örökre:

Mit szerelemnek szólít a világ.

Maradj velem! Leszáll az én napom.

Bagoly huhog szálló napom felett.

Maradj velem! E jajra ki felel:

A világ végezetéig veled?!

Maradj velem! Oly örök ez a kérés!

És tiszta, mint a hó kristályai.

Maradj velünk: Jézust is erre kérték

Alkonyba-hulló tanítványai.