Márciusi reggelen

Izzik az ablak

résin a napnak

üszke már

költi az álmost

és a szobám most

tűzben áll:

bútora máza

szikrafészek,

tavaszi láz, a-

merre nézek;

lángol az asztal

rőt az ágy

s kél a panaszdal:

gyúl a vágy:

„Haj, csupa börtön

s árny, mibe’ töltöm

életem,

pedig a tágot

csak a világot

szeretem.

Itt a szobákban

nincsen élet,

kívül a tágban

szívem éled,

kívül a tágban

új dalom,

bent a szobákban

únalom.”

„Messze hazába,

Amerikába

szállnék én,

tengeri hantra

vízi kalandra -

járnék én:

metszve a szárnyam,

ajtóm zárván,

tömlöcös árnyon

tengem árván

tengeri hantra

nem szállok

vízi kalandra

nem járok.”

„Nap, ki koronkint

ablakomon kint

üszköt vetsz,

fénynyilad által,

vén nyilas, által-

tüzködhetsz:

Nyitni e zárnak

rézkilincsét,

törni ez árnyak

jégbilincsét,

tavaszi hónap,

nincsen hőd,

csalogató nap,

nincs erőd!”

Igy száll a panaszdal

szól a vágy,

de lángol az asztal

ég az ágy...