MARGIT SZIGETÉN

Szompolyogva tértem félre; a gyermeket

Mondám, szabad volt akkor még szeretni.

Tekintsd hajad, s lásd ím e kecseket;

Mernéd a felvirúltat most illetni?

Öt kín között élt év orcád neked

Gyengébb redőkkel el kezdé lepetni.

Nem lelt-e Amor érző szíveket,

Kik készek voltak Nínonért gerjedni?

Kilép a parton. Lelke bánatában

Alélva dől el bátyja hív karjában,

S a szép mely lélegzést alig veszen,

Él, él! felpillant! s társaim sorában

Engem keres fel; Nínonná leszen,

S e hév, e szent csók istenné teszen.