MÁRIA ABARIENDOS

Sűrű spanyolbort szürcsöltél-e?

Vagy ittál-e már téli estén

hajadonlány-szeretőd ajkán

legördülő parfőmös nyálból?

Vagy aludtál-e sátorában

a lángoló nő üstökének?

És húnytad-e már szemedet le,

látva egy vérző, hűs narancsot?

... Én Mária Abariendost

tartom a borok velejének!

A szeretők anyjának tartom

én Mária Abariendost!

Áldassék érte minden lépte,

mely forró combját összehajtja,

hogy egyszer húsa volt a párnám

s véréből ittam vért és óbort...

Ó, Mária, szüzek szüze! -

bús szájam ezt rebegte;

a Via del Pinón a bál,

a farsang lelke vagy te!

Ó, Mária, kis balkonod

magasra építették.

Én nem alszom már két hete,

oly lázasak az esték...

A Quarnero oly hűs, oly lágy,

mint - gondolom - a kebled...

Ma reggel rádgondoltam és

ráfeküdtem... Ne vess meg!

Szemem behúnytam és a víz

mellem s hasamat érte:

rádgondoltam és üdvöm volt,

légy százszor áldott érte!

Versek bús csavargója: én,

te táncosnő és nő vagy.

Én meleg ételt nem eszem,

s te szótlan - öldöklő vagy.

Még ifjú testem bús, mert szűz;

te csókokon kövérszel.

És mégis vézna csöppenként

korán miattad vész el.

Kapud alatt, hol buja nők

árulnak rothadt dinnyét,

itt éhezem én éccakán

s el nem mozdulok innét,

amíg a sok fagrádicson

föl nem kerültem hozzád...

Abariendos Mária

borítsd szememre szoknyád...

Lejött Mária, lejött Mária,

suhogott, mint a selymek.

S rekedten szólt: ölelj meg!

Bezárt szemmel nézett reám

s kínosan zárt öléből

szent füst szállt föl a mélyből.

Belémártotta körmeit

szennyes, vézna husomba;

selyme csípőm surolta.

Kivonszolt... piszkos földje volt

a Via del Pinónak;

lent fügehéj és tökmag.

Lerántott. Forró keblein

kihasadt a ruhája.

S én hanyatt rogytam rája.

Karolt a karja, mint a vész

s karolt két izmos lába. -

Fuldoklottam hajába...

A nyelve, mint piros narancs,

fogam közé úgy folyt be;

s nyála a keblén folyt le.

És ringott, mint a tengerek,

és ringtam, mint a tenger:

két égő acélhenger...

... És vége volt... És vége volt...

Egy úr állt a balkónon,

mely sötét volt és ódon.

És harsány hangon kacagott

és Mária is véle...

Vajjon még él-e?... Él-e?...