MÁRIA ÉS VERONIKA

Máriától Veronikáig

Ívelnek el a férfi-karok:

Veronikám, asszonyom, Lédám,

Én most álmodni akarok.

Álmodni csecsemő-karokról.

Csókold meleg szájjal a szemem:

Kereszt előtt, Halál előtt, most

Máriára emlékezem.

Ő küldött csókkal az életbe

S tudtam, hogy testem miért töröm:

Az életért. És mi az élet?

Asszony-öröm, asszony-öröm.

Ki szült s ki tanított a csókra?

Asszony. S a halál hajnalán

Altass, Lédám. Hadd álmodjam, hogy

Te vagy az anyám, az anyám.