MÁRIA THERESIA KIRÁLYNÉ ASSZONYUNKHOZ

Koronáknak koronája,

Asszonyunk! felséged nagy,

Nagy császárnak unokája,

Vére, társa, anyja vagy.

Felségek közt te vagy felső,

Kincsek közt legnagyobb kincs,

Te nemeden te vagy első,

Az élők közt mássad nincs.

Nagy a hired, nagy hirednél

- Igaz a szó, elhihedd -

Külső, belső nemzeteknél

Több és nagyobb érdemed.

Ki merné azt megszámlálni?

Minden számot fellülmul,

Alig győzhetjük csudálni,

Szaporodik és ujul.

A többit most mélységében

Tisztelnem kell (érzem jól),

Érdemidnek tengerében

Gyenge pennám egyrül szól.

Megszerzetted országunknak

Legjelessebb tetemét,

És megadtad oltárunknak

Az ő csudás erejét.

Nagy Leopold, olvashattad,

Fáradozott ezekért,

Nagy Teresa, te alattad

Rejtett kincsünk hazatért.

Megmutattad kis nyájadhoz

A te igaz szivedet,

Megmutattad országodhoz

Anyai szeretetedet.

A mit szivünk, lelkünk kivánt,

Nagy óhajtva keresett,

Örökébe hoztad Istvánt,

Ki Lajossal elveszett.

Ezer hálá legyen azért

Néked és mély köszönet

Az illy jeles ajándékért,

És örök emlékezet.

Márványt, aranyt fejtegessünk,

Ezer oszlop képeket

Asszonyunknak eregessünk,

Véssük környül ezeket.

A csillagok irják égben

Nagy Teresa nevedet,

A mig tart a magyar vérben

El nem felejt tégedet!