Marie Antoinette

Királyi és vallásos szőkesége

Úgy tündökölt a tűnő táj felett,

Mely zúgta már a rút feszítsdmeget,

Mint hold a barna fellegből kilépve.

Ausztriából jött. Az égbe tartott,

Elefántcsontkezében kis kereszt.

Nővére várta, a bús, szende est

És a tömeg piroslott és viharzott.

Előtte állt a száz kékvérben ázott

Kivillanó gillotin síma éle,

Mögötte a Marseillaise rőt zenéje.

Ő elbotolt s a hóhérlábra hágott

- Ó végső perc, te vérző, rémítő -

Ő szólt remegve:

Pardon, monsieur!