Mariska és Károly bácsi

Hatéves kislány volt Mariska akkor

És “Körbe-körbe” járta egyre, kérem

Ott járt “ kint a bárány, bent a farkas”

És “Bujj-bujj zöld ág” a Reviczky-téren

És “Mariskából angyal lett” miegymás

Így szólt a dal a bérkaszárnya-gangon

És a kislányok közbe tapsikáltak

És énekeltek vékony cérna hangon:

(tapsolva) “Mariska ült egy kövön

Egy kövön, egy kövön

Mariska ült egy kövön,

Egy kövön.”

A kövön ülni sem lehet örökké

Mariska felnőtt és Mariska szép lett

Egy gazdag és idős ur megszerette

És feleségül vette, vette, végleg.

Mariska most nagyuri nő, kalappal

Az arcán púder, legalább tizér,

Tizenkettőkor fekszik, délbe ébred

A budoárba várja két frizér:

(tapsolva) “És fésüli a szép haját

Szép haját, szép haját

És fésüli a szép haját

Szép haját.”

Egy házasság csupán egy férfit ismer,

Ki vajmi gyakran utrakel s utazgat

S némely dolognak meglepő hiányát

Egyként megérzi a szegény s a gazdag

Egy éjszakán oly fülledt és meleg lett

A ház amelyben Mariska lakott:

Nem bírta el, hiába, és kitárta

A téli kertre nyiló ablakot.

(tapsolva) “És bejön hozzá Károly bácsi

Károly bácsi, Károly bácsi

És bejön hozzá Károly bácsi

Károly bácsi.”

Örökké nem tart semmi a világon,

A tudománynak igy szól számos bölcse,

Nemcsak az alma s gesztenyevirágnak,

A szerelemnek is terem gyümölcse,

Mariska egyre busabb és zavartabb,

Egészen furcsán érzi most magát,

S véletlenül meglátogatja egy nap

Egy ismerős, idősebb hölgybarát.

(tapsolva) “Mariska miért sirsz te

Sirsz te, sirsz te,

Mariska miért sirsz te,

Sirsz te?”

Hogyisne sirnék, sirja bus Mariska,

Egy kis Mariska lesz majd nemsokára.

Nem kérte senki és nem várja senki.

És nem hasonlit a szegény papára.

A bölcs asszony rejtélyesen mosolygott

És a fülébe sugott szavakat:

S a születendő kis Mariska dolgát

Elintézték néhányka perc alatt.

(tapsolva) “Mariskából angyal lett

Angyal lett, angyal lett,

Mariskából angyal lett

Angyal lett.”