Martinovicsék

A szolgaföldben nem nyughatnak ők, nem,

Följárnának a magyar temetőben.

Nem is merik ma eltemetni őket

És nincs számukra még e tájon őskert.

Maradjanak is itt egy ideig,

Míg szolgaságunk éje letelik,

Maradjanak, virrasszanak a csontok,

Míg bennünket gyötörnek szolgagondok.

Maradjanak: a kiégett szemek

Sok úri bűnre hadd tekintsenek,

Hadd legyenek bírák most, kiket egyszer,

Halálba küldött egy gaz, régi rendszer!

Majd lesz még egyszer május e világon

S nagy temetés egy víg föltámadáson.

Szabad népeknek boldog milliója

Kísérje őket egy új Panteonba!