Más

Míg a nap egünkön magát felemeli,

Múzsám, neved napját ekképpen tiszteli.

Az öröm, az élet édes balzsamoma,

Légyen bús szívednek gyógyító flastroma.

A Mindenhatónak láthatatlan keze

Minden veszélyek közt élted védelmezze.

Kinyújtott karjának legnagyobb hatalma

Légyen ugyanannak isteni óltalma.

Mert ez a felhőket, melyeknek kárpitja

Ragyogó napunkat sokszor beborítja,

Tőlünk láthatatlan messzire repíti

S ezzel volt delünket ismét kideríti.

A jóknak, amelyek az igaz számára

Tartatnak, ne légyen rád nézve határa,

Mint Nestornak, élted terjedjen sokára,

Végre fogadjon bé az ég dicső vára.