MÁSOKÉRT HALUNK MEG

Hogy megnőnek a dolgok,

Ha az ember már törpül:

Mindenki óriás lesz

S egy ránk-bámuló körbül

Kiáll a középre valaki.

Valaki, kit szerettünk,

Vagy talán nem szerettünk,

Szépen szemünkbe vágja,

Hogy csúf bűnökbe estünk

S az életünk furcsa ámitás.

S tornyosan tornyosulnak

Vétkeink vert felhői,

Hangosan szitkozódnak

Multunk leselkedői,

Kik csak azt tudják, hogy hazudunk.

És mi halkulunk halkan

És mi meghalunk halva

S az a minden örömünk:

Valaki örül rajta:

Kiáll a középre valaki.