Mászó csigához

Ájultan, búsan, alva szinte,

csüggedt-nehezen bandukolva

ne járjak soha, soha, mint te,

Kicsi csiga!

(Mindig repüljek, mindig szálljak,

csapjak bele az élet-égbe,

ragadjanak a fürge szárnyak!)

Fűszálok közt, mik harmat-hintve,

tapogatózva, nagy-vigyázón

ne járjak soha, soha, mint te,

Kicsi csiga!

(Vágjam fejem bár fába, kőbe,

hunyt szemmel, hajrán, egyenest

rohanjak mindig csak előre!)

Kapaszkodón a szürke szirtre,

örök-csendesen, örök-némán

ne járjak soha, soha mint te,

kicsi csiga!

(Titkot nem tudó, árva, balga,

életet, álmot, mindent, mindent

kiáltsak büszke, drága dalba!)

Ha kiapadt a zengő mélység

és szárnyam törve nehezült

és ránk csapott a véres végzet,

akkor, akkor már – én se bánom –

akkor egyformák lehetünk...