Meddő világ

Hiába ismételgetem:

Előre ne tekints, se hátra!

Nem boldogít csak a jelen,

Ragadd a percet meg... Hiába!

Idáig, ah, nem éltem én,

Csak vesztegeltem álmadozva.

Emlékezet volt vagy remény.

Mi szívemet mozgásba hozta.

Renyhén tünődve, czéltalan,

Hogyan s mit kellett volna tennem,

Azzal vigasztalom magam,

Hogy majd jövőre megcselekszem.

Elmém kábultan elmerül

A távol kékellő világba

S mig csillagért, napért hevül,

Megbotlik a göröngybe’, sárba.