Még egy nefelejcset...

By Gyula Juhász

Sírodra küldöm ezt a sóhajt,

Kit szívem százszor visszaóhajt,

Ha ember, élet fájva bánt,

Apám, hű és bús krisztusarcod

Feledtet harcot és kudarcot

És jobb leszek, gondolva rád!

Az Embert érted szánom, áldom,

A szenvedő mind, mind barátom,

Mert rokonod, szegény apám.

Minden dalom egy nefelejcs lett,

Mely hirdeti, hogy ne felejtsed,

Apád mért ment el oly korán?