[Még gyertyám el nem óltottam...]

Még gyertyám el nem óltottam,

Tisztát akarván venni,

Mantlizsákom felbontottam,

S mellém találám tenni.

Hát egyszer lassu mozgással

Szobám ajtaja nyílik,

S rajta csendes suhanással

Egy rózsaszál benyílik.

Hogy magam aluttá tettem,

Lábujjhegyen lépeget

Ruszánda, megáll felettem,

S rám csókokat hinteget.

Amint pillám közt sejtettem,

Felém kezdett hajolni,

Ugyan miket érezhettem,

Ki ne tudná gondolni?

Tovább magam hogy titkolnám?

Karom kiterjesztettem,

S amint magamhoz kapcsolnám,

Az ágyról leejtettem.

Én leugrék megrettenve,

Hogy felkapjam lyányomat,

Mit kaptam fel, felserkenve?

Veress mantlizsákomat.