Még jönni fog

A magyar ősz már ott bolyong a tarlón,

Holdunk ezüstje hűvös, mint a dér,

Az őszi tücsök elmélázva hangol

S a honi ákác lombja elalél.

Ó szeptemberi magyar szomorúság,

Véres, dalos te: új szüret fogad.

Lelkünk gerezdje még megtermi búját

S bánat hangolja még a húrokat.

Hogy végignézek a fonnyadt határon,

Hány magyar rózsa hervadt el a nyáron:

Tűnődve és bánkódva kérdezem.

Még jönni fogsz tán aranyos batáron,

De milyen áron, ó de milyen áron,

Piros, boros, utolsó győzelem!