(MÉG PIROSÚLT ORCÁD...)

Még pirosúlt orcád diszesitvén életüdődet

Az arany Ifjúság utján gyors lábbal elindulsz,

S még hajló szived, ép tested és tagjaid, akkor

Készűlj, oh nyomorult! készűlj vénségre hanyatló

Napjaid eltűrni, s mindenkor boldogul élni!

Kéméld legdrágább korodat, kéméljed erődet,

Hogy szépen számos évekre kimérve haladjon.

Boldog léttedben készűlj balsorsra, Barátom!

Még tudományok közt forgasz, azokat te tanuljad,

Mert hasznodra leend tudományod gyenge korodban,

Tudnillik amidőn elhullnak gyenge virági

Éltednek, s a hervadozó koszorúhoz hasonló

Ősz hajajid hószínt aggott fejedre hozandnak,

Másodszor ismét majd gyengébb korra jutandasz.