Még valamit...

Múltamba vissza ösvény nem vezet

És ködbe fullad az emlékezet.

Hogy én is éltem, versekből tudom,

Míg topogok egy céltalan uton.

Ki egykor új igéket felidéztem,

Most némán tűröm meddő szenvedésem.

Egy elsüllyedt világ felett

Megváltó sírom integet.

Mint a kísértetek feljárnak

Fáradt fejembe verssorok,

A régi öröm és a bánat

Sírjából éjjel felzokog.

Még valamit akartam itt én,

De már csak sóhaj lett a szó.

Állok, mint északfény letűntén

Áll az eltévedt utazó.