MEGÁLLT A SORS

Ha voltatok valamikor, most gyertek,

Legendák, őrültek, Jézusok

S Jézus-kori, kávé-szín fejedelmek,

Csodálatosak, ajándékosak,

Hajbókolók jászol-bölcső előtt,

Hol születik örök-ujból a Gyermek,

Hol születik s mindig mi születünk,

Okvetetlen, didergő Jézusok

S talán egy a többinél Jézusabb:

Gyertek már, legendák, őrületek.

Józan, szabályos eszünkben elhunynak

Józan szabályok, mert lángol a Föld,

Mert vér-szekérnyoma van a Tejútnak,

Mert lángol az Ember, lángol az Ég,

Mert látjuk a futóknak seregét,

De nem tudjuk, avajjon merre futnak,

Óh, hogy olyan titkosak a futók

S hogy néha úgy látszik: a Sors megáll

S talán megfagy mindannyiunk szive,

De mégse, hajrá, mert lángol a Föld.

Iszonyatban születnek ma a kölykök

S a most haló: dühödt, vigasztalan:

Minden rém-lávát a hitünkre öntött

A Nap, ez a mindig tréfálkozó,

Ki Jézust és néger királyokat

Ugyanazon dölyffel köszöntött

S ki úgy adja ma a derék hitet,

Mint holnap az esztelen tagadást

S ki által ma nagy Isten a szivünk

S holnap talán dühödt, vigasztalan.

Ma áll a Sors és nyilallnak a gondok

S vén Sors meddig állsz véres gát előtt,

Meddig járathat véled bús-bolondot

Ember-kinunk őstanuja, a Nap

S a bölcs királyok s bölcs őrületek

Eltépik a Jézus-legenda-rongyot?

Vagy lehúzzuk Egéről a Napot

S az Ember istenként talpára áll

S szitokkal szól a véres gát előtt:

Átugorlak s jöjjön a többi is.