Megalvad a kőre kiontott vér...

Megalvad a kőre kiontott vér,

S az éjszakába kitett láng kihűl:

Ne taszítsd balgán a világba ki,

Ami tied csak, tied egyedül.

Mezítlenül a lelkedet ne add!

Inkább takarja súlyos vas tagod,

Kísérje fegyverzörgés lépteid’

És öles árnyék baljós alakod.

Ne bontsd ki szíved féltett szálait,

Mint Te, ki látja úgy a lelkedet?

Azt mondd, mi sokak sorsával közös.

A többi Istené - és a tied.