Meghalt

Meghalt: Közönnyel olvasod.

Meghalt: Mindennap hallhatod.

Hamar mondod ki, kurta szó,

Mégis szivet rázkódtató.

A nyelvnek nincs búsabb szava.

Ez az örök kháosz maga.

A kinek szól, nem érti meg;

A síri éj vak és siket.

A földi lét javát-jaját,

Száz örömét és száz baját

Nem érzi többé sohasem

A szív, ha porlik odalenn.

Jöhet a nyájas kikelet,

Fakaszthat miljó életet;

Egész föld ünnepelheti:

Szegény tatár, mindegy neki!

Ifjú, kinek az izma vas,

Leányka, mint nyiló tavasz -

Ha későn, évek múlva is:

Meghalt, elmondják rólad is.

Kik itt vagyunk, kik itt lakunk,

Egymásután mind meghalunk;

S a temető szálló pora

Multról nem álmodik soha.