Megint japánosan [2]

Egy gyíkot öltem meg gyermekkoromban

És kis húgom másnap halálba dermedt,

Ha gyík szemébe pillantok borongva,

Ijedten néz belőle rám a gyermek.

Öreg szívemre fiatal tavasznak

Úgy hull varázsa, mint a nyíl az őzre

S a sétatéren lábam félve baktat,

Mint őszi pille száll a temetőre.

Ha márciusi csillagokba nézel,

Szívedben jobban fáj a bús november

S ha kikeletkor emléket idézel

Őszi avar jő tavaszi szelekkel.

A csillagokat a nagy lámpagyújtó

Fölgyújtja nékünk mindig, minden éjjel,

Csak néha nem láthatjuk a borútól

És egyszer elfödjük a szemfödéllel.