Megint tavasz...

Megint tavasz van és megint panasz van

Szívemben, ebben az örök kamaszban.

Mert fiatal még és nem értik őt,

Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.

Repül, de már nem várják szívesen

Az ifjak és a vének kedve sem

Derül reája s úgy borul föléje

Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.

Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,

Ne csalj, színek és fények orgiája!

Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,

Én akkor is még múltak májusában

Emlékek orgonáit tépve járok.