Mégis csak jó...

Eltörted a pálcát magad felett:

Amit festettél: csupa szürkeség.

De engem elbűvöl a Te eged:

Ó ezerszínű naplementi ég!

Magam felett én is pálcát török:

E vers be színtelen, be semmi volt!

Neked: érték, kétségtelen, örök, -

Egedre szökkent csodafényű hold.

Testvér, Művész-Testvérem, mégis jó,

Mégis csak nagyon, nagyon jó nekünk:

Hogy önmagunknak szól marasztaló,

S egymásnak felmentő ítéletünk.