Mégis...

E bánatot magammal hurcolom,

Ez ódon poggyász ősi útitársam,

Tartalma: szerelem és unalom

És nem fáradok el az utazásban

És rohan róna, rét, város, vadon

És jönnek tájak, miket sohse láttam

És emberek, új kéj, új borzalom

És minden egy marad a változásban

És poggyászomat el nem dobhatom

És hurcolom gyönyörben és a gyászban.

A szerelem jön és az unalom

És mindenütt egy álmot küld az ágyam

S hiába járnék villámszárnyamon

A messze északon vagy indiákban,

Valaki megvert egy gonosz napon,

Valaki elment, hogy örökre várjam

S hiába vár a ciprus és halom

S az éktelen sötét az éjszakában,

E bánatot magammal hurcolom

Az életen s a végtelen halálban!