Megkérlelés

By Mihály Csokonai Vitéz

Hogy Mancával

Jártam egyszer így:

Mért pörölsz oly nagy csatával,

Mért vagy oly irígy?

Ő is édes

És negédes ám.

Ő is, mint te, egyet inte,

Rám tekinte, rám. -

Engedelmet!...

Gyenge volt e szív:

Nem cserélt azért szerelmet,

Hív fog lenni, hív. -

Drága lélek!

Jöszte - jöszte bé;

Csak teérted s benned élek -

Elkerűlhetsz-é?