Megkövetés

By Mihály Csokonai Vitéz

Ha haragszol, megkövetlek;

Békélj meg, szép angyalkám!

Csak azt mondtam, hogy szeretlek,

S e szóért haragszol rám?

Ki az oka? s ki hibája,

Hogy kellemed olyan nagy?

Hogy te, óh virtus példája,

Szeretetre méltó vagy?

Ha téged szeretni vétek:

Hányan esnek úgy belé?

S hogy én legtartósban vétek,

Magam azért bűntetsz-é?

Lelj csak egyet, ki szépséged

Látván (de mint én, úgy ám)

Ne szeressen mindjárt téged:

Úgy neheztelj osztán rám.

És ha e szómért: szeretlek,

Úgy kikelhetsz ellenem:

Egypár csókkal megkövetlek:

Csak hagyj holtig vétenem.

Vagy ha e szó úgy megsérte;

Mondd vissza, Lillám, te is:

Én nem haragszom meg érte,

Megbocsátok százszor is.