MEGNYUGVÁS.

Hogy síri álma közeleg

A természetnek, gyász tele

Sárgult levélben írja meg,

S előre jő az ősz vele.

Hogy ily álom jön-é reám?

Sápadt arcom, nem kérdelek!

Az ősz fuvalmi engem is

Végső bucsúra intenek.

S e kettős hervadás felett

Az ifju tán panaszra kel?

Boldog, ki várja a telet

Egy szebb tavasz reményivel!

Ne sírj leányka, oh ne sírj!

Megváltanod ha nem lehet;

Zöld hant alatt nyugodni jó,

- Síromra tartsd könyűidet!